A Nemzetközi Csillagászati Unió (IAU) Melba Roy Mouton úttörő amerikai matematikus tiszteletére nevezett el egy 6000 méter magas hegyet a Holdon.
A NASA-nál eltöltött 14 év alatt számos más teljesítménye mellett Mouton megkapta az Apollo Achievement Awardot az Apollo-11 sikeres holdraszállásában, 1969. július 20-án játszott szerepéért.
"Melba Mouton a NASA egyik úttörő vezetője volt" - mondta Sandra Connelly (új fülön nyílik meg) , a NASA washingtoni központjának tudományos ügyintézője, Sandra Connelly (új fülön nyílik meg) közleményében. "Nemcsak abban segített a NASA-nak, hogy vezető szerepet vállaljon az ismeretlen felfedezésében a levegőben és az űrben, hanem más nők és színesbőrűek számára is utat mutatott, hogy karriert csinálhassanak és élvonalbeli tudományos munkát végezzenek a NASA-nál".
Mouton 1959-ben kezdte fényes karrierjét a NASA-nál. A Maryland állambeli Greenbeltben található Goddard Űrrepülési Központ vezető matematikusaként ő irányította az Echo 1 és 2 műholdak nyomon követését végző csapatot, amelyeket 1960-ban, illetve 1964-ben indítottak Föld körüli pályára.
1961-ben Mouton a Küldetés- és Pályaelemző Osztályhoz csatlakozott, mint vezető programozó. Csapata, a Program System Branch (Programrendszer-ágazat) volt felelős a NASA űrhajók pályára állását nyomon követő számítógépes programok kódolásáért. Ezután a Goddardban a röppálya- és geodinamikai részleg kutatási programjainak vezetőhelyettese lett, mielőtt 1973-ban nyugdíjba vonult. Mouton 1990-ben, 61 éves korában halt meg agydaganat következtében.
Kiemelkedő hozzájárulásának tiszteletére a NASA Volatiles Investigating Polar Exploration Rover (VIPER) missziójának tagjai azt javasolták, hogy egy gigantikus holdi hegyet nevezzenek el Mons Moutonnak. A VIPER az első olyan küldetés, amelynek célja a Földön túli erőforrások, például a jég feltérképezése, és a tervek szerint 2024 végén egy 100 napos expedíció keretében a Mons Mouton szomszédságában lévő Nobile-kráter nyugati peremén száll le.
A Hold déli pólusának közelében található Mons Mouton egy tornyosuló csúcs, amelynek lapos teteje akkora, mint Delaware (kb. 2000 négyzetmérföld, azaz 5180 négyzetkilométer). Egyike a NASA Artemis 3 missziójának 13 leszállóhely-jelölt területének, amelynek célja, hogy űrhajósokat küldjön a Holdra, köztük az első nőt és színesbőrű embert, aki a Hold felszínére lép.
A hegy olyan magas, mint a Denali, Észak-Amerika legmagasabb csúcsa, és az alját hatalmas, tátongó kráterek szegélyezik, amelyekről úgy gondolják, hogy ősi meteoritbombázások maradványai. A Mons Mouton úgy tűnik, hogy a régió viharos múltja nem érintette meg, ami arra utal, hogy több milliárd évvel idősebb lehet, mint a környező táj. Sziklák, kavicsok és alkalmanként kráterek tarkítják a hatalmas hegycsúcson elterülő fennsíkot.
"A Mons Mouton nagyszerű helyszínt jelent a VIPER — a napenergiával működő holdjárónk számára, amelyet szinte valós időben fogunk vezetni és tudományos kutatásokat végezni" - mondta Sarah Noble (új lapon nyílik meg) , a NASA központjának VIPER programjának tudósa a közleményben. "Magas napsütéses foltok jellemzik, viszonylag sík, a műholdas adatok vízjégre utaló jeleket mutatnak, és hosszú szakaszokon közvetlen kommunikációt tesz lehetővé a földi állomásunkkal."
A Mons Mouton a legújabb a neves nőkről és kisebbségi tudósokról elnevezett holdi jelenségek sorában. 2021. szeptember 20-án a NASA bejelentette (új fülön nyílik meg), hogy a Hold déli pólusának térségében egy krátert Matthew Hensonról, egy fekete sarkkutatóról neveznek el, aki az első feljegyzett ember volt, aki elérte a Föld Északi-sarkát. Még ugyanebben a hónapban, szeptember 30-án az IAU jóváhagyta a Marvin-kráter nevet Ursula Marvin bolygógeológus után egy, a Hold déli pólusa közelében található jellegzetességnek.
