Az orkák hímjei kiégettek, akik hagyják, hogy az anyjuk végezze el a vadászatot - derül ki egy meglepő tanulmányból.

Az orkák hímjei kiégettek, akik hagyják, hogy az anyjuk végezze el a vadászatot - derül ki egy meglepő tanulmányból.

A gyilkosbálna-anyák feláldozzák saját szaporodási kilátásaikat, hogy garantálják fiaik jövőbeli sikerét.

Bár nem meglepő, hogy az anyák áldozatot hoznak a kicsinyeikért, a kutatók azt találták, hogy az orkák (Orcinus orca) anyái a végletekig elviszik a mama fiúja fogalmat, és felnőttkorukban is gondoskodnak fiaikról, még akkor is, ha ez befolyásolja a jövőbeli szaporodási esélyeiket, a Current Biology folyóiratban február 8-án megjelent új tanulmány szerint (új lapon nyílik meg) .

A kutatók úgy találták, hogy ez a ragaszkodó anya-fiú kapcsolat a 73 rezidens orkánra igaz, amelyek jelenleg a "déli rezidens" populációt alkotják, egy olyan csoportot, amely Washington állam és Brit Kolumbia partjainál lakik. A washingtoni Harborban található Bálnakutató Központ kutatói 1976 óta figyelik ezt a jól tanulmányozott populációt, és észrevették ezt a "bizarr társas rendszert", amelyben az anyák továbbra is vadásznak felnőtt fiaikra - olvasható a közleményben (új lapon nyílik meg) . 

Mivel az orkák csoportjai matrilineárisak, "mind a fiúk, mind a lányok egész életükben az anyjuk csoportján belül maradnak ebben a gyilkos bálnapopulációban, és úgy gondoljuk, hogy a legtöbb rezidens gyilkos bálnapopulációban is" - mondta a Live Science-nek Michael Weiss, az első szerző, a Center for Whale Research kutatási igazgatója. "De a fiúk különösen erős szociális kapcsolatokat tartanak fenn az anyjukkal, és nagyobb valószínűséggel követik az anyjukat".

Míg a hímek számára előnyös lehet az anyjukhoz való ragaszkodás, addig a lányokat az anyjuk teljesen elvágja a zsákmány megosztásától, amint elérik az ivarérettséget, ami a közlemény szerint általában 6 és 10 éves koruk között következik be.

Akkor miért részesíti előnyben a fiait az ork anyukák, és miért nem a lányait? A kutatók úgy gondolják, hogy az egész egy evolúciós költségen múlik.

"A hímek jóval nagyobbak, mint a nőstények, ezért több kalóriára van szükségük, és egy kicsit kevésbé mozgékonyak, így kevesebb szerencséjük lehet a halfogásban" - mondta Weiss. "Az anyák szemszögéből nézve van néhány jó ok arra, hogy miért akarják előnyben részesíteni a fiaikat. Amikor a leányok szaporodnak, a borjújuk ugyanabban a csoportban van, mint a nagymama, és ez azt jelenti, hogy a csoportban van még egy száj, amelyet etetni kell, és amely versenyezhet a nőstény többi utódjával. Tehát a lánya szaporodásának segítése költségekkel jár. Míg a hímeknél, amikor megszületnek a gyerekeik, azok általában valaki más csoportjában születnek."

Hozzátette: "Az evolúció szempontjából ugyanolyan előnyökkel jár, hogy a génjeink továbbadódnak a következő generációnak, anélkül, hogy egy újabb szájat kellene etetnünk."

A férfiaknak ez a kényeztetése azonban hosszú távon az anyák kárára válik. A kutatók "erős negatív korrelációt" találtak a nőstények felnőtt fiaikról való gondoskodása és az életképes borjak születésének valószínűsége között. A közlemény szerint minden egyes túlélő fiú több mint 50%-kal csökkenti az anya esélyét arra, hogy egy adott évben új borjú szülessen.

"Például egy 21 éves nősténynek, akinek nincs gyereke, akiről most gondoskodik, és az előző évben nem szaporodott, körülbelül 1 az 5-höz az esélye, hogy borja lesz" - mondta Weiss. "Ha ennek a nősténynek van egy fia, akiről gondoskodik, akkor ez az esély 1:10 arányra csökken. Azáltal, hogy az anyák gondoskodnak ezekről a fiúkról, kevesebb táplálékforrással rendelkeznek, amire szükségük van ahhoz, hogy kihordják ezeket a nagyon költséges terhességeket, így sokkal kisebb a valószínűsége, hogy tovább szaporodjanak;

Scince and No