Ha a Föld nem forogna, nem lenne napfelkelte és napnyugta, és nem lenne éjszaka és nappal. Nem érezzük a Föld forgásának mozgását, és nem látjuk a bolygó forgását, miközben a mindennapi életünket éljük. De van-e mód arra, hogy a földről meggyőződjünk a forgásáról? És lehetséges-e valahonnan az űrből figyelni bolygónk forgását?
A válasz az időkerettől és az Ön nézőpontjától függ.
A Föld túl lassan forog ahhoz, hogy forgása bárhonnan is látható legyen valós időben. A NASA által készített time-lapse videók kivételével - mint például ez a NASA (új lapon nyílik meg) , amely a Nemzetközi Űrállomáson lévő kamera felvételeiből készült - nem lehet a Földet mozgásban megfigyelni, mivel 24 óránként csak egy fordulatot tesz meg. Ez gyötrelmesen lassú — túl lassú ahhoz, hogy a szemünk érzékelje.
Azonban még mindig vannak módszerek, amelyekkel bebizonyíthatjuk, hogy bolygónk forog anélkül, hogy valaha is elhagynánk a földet: például más égitestek helyzetének megfigyelésével.
"A Föld forgását a legegyszerűbben az égitestek látszólagos mozgásának megfigyelésével lehet megfigyelni" - mondta Stephen Merkowitz (új lapon nyílik meg) , a NASA marylandi Goddard Űrrepülési Központjának tudósa és projektvezetője a Live Science-nek küldött e-mailben. "Ez a mozgás akkor a legjobban észrevehető, amikor az égitest közel van a horizonthoz, ahol a Föld egyes részei vannak szem előtt referenciaként".
Merkowitz szerint az egyik legegyszerűbb módja annak, hogy "lássuk" a Földet mozgásban, ha megnézzük a naplementét. Az égitest (a Nap) helyzete egy fix referenciaponthoz (a horizonthoz) képest változik. Amikor látod a naplementét, a Földön lévő helyed fokozatosan elfordul a Naptól, ezért tűnik úgy, mintha a Nap a horizontba süllyedne. Egy másik módja ennek a hatásnak a megfigyelése a Hold és a csillagok éjszakai megfigyelése — mindaddig, amíg a horizont a referenciapont, mivel az nem mozog. A messze fent ragyogó objektumok azért tűnnek mozgásban lévőnek, mert a Föld forog.
Bolygónk forgását egy Foucault-ingával is meg lehet figyelni. A Smithsonian Institution (új fülön nyílik meg) szerint Jean Foucault fizikus bemutatta a kísérletet az 1851-es párizsi világkiállításon, és ez volt az első hivatalos kísérlet, amely bizonyította, hogy bolygónk forog. A szabadon álló ingák általában mindig ugyanabba az irányba lengenek. Ezt csak egy más irányú lökés vagy húzás változtathatja meg; Foucualt rájött, hogy ingája lengés közben fokozatosan változtatja a szögeket, mert a Föld forog az inga alatt. A Föld forgása azonban olyan lassú, hogy körülbelül 15 percbe telik, mire az inga lengésének változása láthatóvá válik.
A hold és az árapály
A Föld azért forog, mert por- és gázcsomókból alakult ki, amelyek már eleve forogtak, és a gravitáció összehúzta őket - magyarázta Merkowitz. Miután a bolygónkba akkrécióztak (felhalmozódtak), nem álltak le a mozgással. Az űr vákuumában nincs súrlódás, ami lelassítaná a mozgást.
Az árapályok inkább azt bizonyítják, hogy a Föld forog. A dagály akkor következik be, amikor a Hold egy adott helyen a legközelebb kering a Földhöz. Ahogy a Föld forog, az adott helyet a Hold pályájának legközelebbi pontjához közelíti. A Holdhoz közelebb kerülni azt jelenti, hogy közelebb kerülünk a gravitációjához. A holdi gravitáció húzza az óceánokat, és átmenetileg kifelé, a Hold felé domborítja őket, ami dagályt okoz. De ez csak múló esemény. Ahogy a Föld forog, a vízszint addig süllyed, amíg el nem éri a Hold körüli pályától a lehető legtávolabbi távolságot, vagyis az apály idejét. Ez a ciklus ismétlődően folytatódik.
"Az árapályok óránkénti változása leginkább a Föld forgásának köszönhető" - mondta Merkowitz. "A dagály idejének napi változása egy adott helyen a Hold pályájának köszönhető".
Tehát lehet, hogy valójában nem láthatjuk a Föld forgását, de láthatjuk a forgásának bizonyos hatásait. Az árapály vagy a naplemente megfigyelése szintén könnyű módja annak, hogy tanúi legyünk egy kozmikus jelenségnek.
